Rossz Hír!

Heyho!:)

Gondolom a címből leszűrtétek hogy nem jó hírekkel szolgálok!

Nagyon sokat dolgoztam mostanság a blogon. Felraktam a 9.részt, és a 10.részt mert egy jó ideig nem lesz újabb. Itt a nyár szombaton utazom munkázni, meg egy kicsit kikapcsolni, aztán esküvő, nyári gyakorlat, sziget fesztivál...stb. HA tudok új részt hozni akkor felrakom, de nem nagyon ígérek nyárra semmit. Viszont amint beköszönt majd az ősz, kezdődik a suli, és akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba. Nagyon sajnálom, de nem tudok mit tenni. :( 

Nagyon örülnék neki ha ez a poszt alá kommentbe megírnátok a blogomról a véleményeteket! Hogy mit gondoltok róla, mi tetszik, mi nem tetszik (negatív véleményt is elfogadok), mit változtassak rajta...stb. Nyugodtan írjátok meg, telefonról meg tudom nézni, és válaszolni is tudok. Akkor most biztos jön az hogy miért nem tudok akkor telefonról új részt írni...na igen nekem nem egy mai telefonom van amivel ezt meg lehet csinálni. DE fel tudok nézni telefonról, és el el tudom olvasni, és válaszolni is tudok csak lassú, és hosszú lesz ennyi az egész. És ha nem is új részt hozok nyáron, akkor a szereplőket megcsinálom, mivel azzal is eléggé le vagyok maradva...majd meglátjuk mi lesz!:) (Ha gondoljátok leírhatjátok ti merre mentek nyaralni, szívesen elolvasnám őket!)
Linkelem tumbimat akit érdekel: Tumblr! :)

Köszönök mindent, és mindenkinek kellemes nyarat!!!:* 

Millió puszi nektek!:3

Majd jelentkezem amint tudok!:)

Pumi C:

10. rész ¤Crappy¤

Heyho!:)

Meghoztam a 10.részt!

Ma felkerül ezzel a résszel együtt a rossz hír is amit majd olvassatok el!:(

Remélem tetszeni fog ez a rész, és növekednek a feliratkozók, 

és a kommentelők száma!:3

Millió puszi! :*

Pumi C:

10. rész

Jamie szemszöge:
A fejfájás hatalmas erővel zúdította el a fejemet, és ami a legjobb hogy valaki dörömbölt az ajtómon ezzel elérve azt hogy ordítsak.
-MI A FASZT AKARSZ?-ordítottam, majd megfordultam, és a fejemre húztam a takarómat. Minden egyes mozdulásnál mintha egy kést szúrtak volna a fejembe, úgy hasított belém a fejfájás.
-Velem ne beszéljél így te lotyó.-mordult rám a túl oldalról. Nem akartam hinni a fülemnek. Mégis hogy mondhatott ilyet rám?
-Na idefigyelj.-szaladtam az ajtóhoz, és kinyitottam, viszont nem tudtam folytatni mert elszédültem, de mégis megpróbáltam talpon maradni.-nekem te ne nevezz lotyónak.-ordítottam a képébe.
-Csöndesebben már te liba.-fogta meg a fejét.-kibaszottul fáj a fejem.
-Akkor meg mit akarsz?-tettem fel a kérdést, és láthatólag nem akart válaszolni a kérdésemre ezért otthagyott.-na mi van...félsz?-köptem oda neki. Megfordult, és elém lépett.
-Csak hogy tudd! Nem azért jöttem vissza mert kíváncsi vagyok rád, hanem azért hogy tudd nem félek tőled!-vágta hozzám, majd megcsókolt, ami érdekes volt mert hagytam, és visszacsókoltam, nyelve pedig bejutást akart, és azt is megadtam neki. Élveztem a csókot, de ő hirtelen megszakította.-Na látod! Ezért vagy lotyó.-mutatott rám majd lement, engem pedig elkapott a sírógörcs. De nem, Jamie! Igaza van! Egy igazi lotyó vagy! És méghozzá egy undorító csontkollekció is! Csúnya vagy! Fogadd el! Ezekkel a gondolatokkal takarítottam fel, vagyis raktam el a megmaradt drogokat, és piákat. Jó lesz még későbbre is.-gondoltam.
Vettem magamon egy kis erőt, felöltöztem, és lementem a többiekhez. Mindenki engem nézett míg elsétáltam a pulthoz, és felültem rá.
-Mi van?-kérdeztem ingerülten.
-Tegnap este még 4 Jack Daniels, 4 Absolut Vodka, és 3 Royal vodka volt a hűtőbe. Ma reggel kinyitottam a hűtőt, és már csak 3 jack Daniels, 2 Absolut Vodka, és 2 Royal Vodka van a hűtőbe. Talám nem tudod hová tűnhettek?-kérdezte Harry sejtően.
-Jó kérdés.-sokat gondolkodtam hová tűnhetett még egy Absolut Vodka, és egy Royal Vodka, mert hogy nem én voltam az biztos.
-Tehát nem tudod?-kérdezte majd zavarosan felnevetett.-hát oké. Akkor szoba ellenőrzés!-állt fel, és indult a szobákhoz. Mindenki szorgosan követte őt. Első szoba Liam-é volt. Kijött majd ennyit mondott.-Tiszta. következő!-tenyerem izzadt az idegesség miatt, a következő szoba Zayn-é volt.-Tiszta. Következő!-egyre ingerültebb voltam, és ez Perrie-nek feltűnt.-Na? Még mindig nincs jelentkező?.kérdezte Harry, és én feladtam.
-Én voltam.-viszont én csak 1 Absolut Vodkát, és 1 Jack Danielst vittem el. Többet nem.-fújtam ki a levegőt.
-Egészen biztos vagy te benne?-kérdezte Harry.
-Igen.-hajtottam le a fejemet.
-Nem hiszek neked.-csattant fel.-így is hazudtál hogy nem vettél el a piákból.-majd megindult szobám felé.
-Harry, kérlek higgy nekem!-próbáltam visszahúzni de már késő volt.
-Jamie...mi...mi ez az irtózatos szag idebent?-fintorgott ahogy belépett a szobámba. Tudtam hogy innen nincsen kiút.
-Ilyen szaguk van a lotyóknak. Az ilyen lotyókat jól meg kell húzni, és ott kell hagyni a picsába-súgta a fülembe Niall. Majd mikor hátra néztem csak vigyorgott magába.
-JAMIE-ordította Harry a nevem.-gyere be légyszíves.-tudtam hogy megtalálta. Mikor beértem csak a 2 piás üveg volt a kezében.-bocsánat.-mondta majd megölelt.
-Se-semmi baj.-öleltem vissza. A bűntudat mardosott belülről hogy megint hazudtam neki a drogokról, de ez csak számomra volt pozitív.
-Akkor ha jól számolom, hiányzik még 1 Absolut Vodka, és 1 Royal Vodka. Folytatjuk a szobakutatást vagy felvállalja az illető?-kérdezte Harry a kis csapatot.
-Én voltam, és mindkettőt én ittam meg.-válaszolta Niall.
-Na végre megszólalt.-örvendezett Zayn.
-Hah de jó.-hozzám már reggel óta beszél.
-Na látom te is örülsz neki.-vigyorgott Tomlinson.
-Kuss!-szóltam oda neki.-srácok amúgy nem kéne indulni?-kérdeztem mire mindenki egyet értett Harry-n kívül.
-Csak akkor hagyjuk el a házat ha reggelizel te is!-jelentette ki mire az egekbe szökött a szemem.-úgy nézel ki mint egy csontváz. Több napja nem is ettél.
-De, tegnap reggel ettem egy youghurtot-feleltem.
-Az semmi.-válaszolta.-Niall, összedobnál neki két szelet vajas pirítóst?-kérdezte Harry Niallt aki nem volt elragadtatva az ötlettől.
-Ja...-válaszolt unott hangon, és lement a konyhába, én pedig utána mentem, míg a többiek felöltöztek. Az ajtófélfának támaszkodtam, és keresztbefont karral  figyeltem tevékenységeit. Feltűrte hosszujjú pólóját, és szemeim megakadtak a karján lévő vágásokon amik pirosak gennyesek, és szerintem fertőzöttek is voltak.
-Had segítsek.-utaltam a kezeire de ő félre értette.
-Meg is csinálhattad volna magadnak, ha ennyire segíteni akarsz.-elég bunkó hangnemben beszélt velem.
-Nem arról beszélek, hanem a kezedről.
-Ahhoz nincs közöd.-húzta volna le a pólója ujját de én megakadályoztam, és megragadtam, majd a víz alá raktam.-nyögött egy nagyot, mire én csak csitítgattam.
-Ha nem akarod hogy félreértsék, vagy meg tudják akkor jobban tennéd ha kussolnál.-mondtam határozottan.-maradj itt.-felrohantam az elsősegély dobozért, majd vissza. Kész csoda hogy Niall nem ment el.
-De gyors legyél.-morgott.
-Oké, de akkor próbálj csöndben maradni.-csak bólogatott. Lemostam a sebeit, bekentem egy krémmel, majd fáslit tekertem a keze köré, és megpusziltam, Egész végig csak nyavalygott, de a puszira másképp reagált. Meghökkent egy kicsit.-Indulhatunk?-kérdeztem mikor végeztünk.
-Persze, ott a kajád az asztalon, hozd ha kell.-majd egyedül hagyott a konyhába.Felkaptam a kajámat, majd utána mentem az előszobába.
-Harry, nekem ma nincs kedvem bemenni a stúdióba.-nyöszörögtem, de ez Harryt nem hatotta meg.
-Nem, nem. Velünk jössz tök mindegy mi van.-rázta meg a fejét, és elhagytuk a házat. 
Ugyan úgy mentünk mint első nap. Én Louis-al, Eleanor-al, és Niall-el. Csak annyiban változott hogy Harry most nem jött velünk. Én ültem hátul Niall-el, bár annyira messze ültünk egymástól hogy 2 ember bőven elfért volna köztünk. Letekertem az ablakot, és rágyújtottam egy szál cigire.
-Mi ez a szag?-kérdezte fintorogva Eleanor.
-JAMIE...dobd ki azonnal azt a szart.-mordult rám Louis.
-Biztos hogy nem! Arra várhatsz.-és nyugodtan tovább szívtam a cigimet. Egyszer csak egy kéz szorosan megfogta a sebes kezemet, és erősen szorította. A másik kezével pedig kiszedte a cigit a kezemből, és kidobta az ablakon. Az a mérhetetlen düh ami bennem felgyülemlett, épp kitörni készült, de ekkor a fülembe súgott.-Te hülye lotyó!-mormolta a fülembe, és meleg lehelete a nyakamat csikizte, kirázott tőle a hideg is. Majd mikor visszaült eredeti helyére csak nevetett rajtam, én meg megpróbáltam felvenni a komoly arcomat.
-Nekem te ne...-mutattam rá, és ő még mindig csak nevetett, csak hangosabban.
-Gyerünk. Mond ki.-húzta az agyam.
-EGY KIBASZOTT NAGY FASZFEJ VAGY.-ordítottam rá, és neki estem. Ő mindkét kezem megfogta és a fejem felé szorította őket.
-Velem te ne ordibálj.-szemei csillogtak ahogy a nap rávilágított, és mikor becsukta őket, könnyei lefolytak selymes arcán, és a combomra csöpögtek. Hogy ne vegyék észre hogy sírt egy fekete napszemüveget vett fel, kevés sikerrel, mert a hangján hallani lehetett-Lo..Louis kérlek...-szipogott Niall.-állj meg. Ki akarok szállni.-sírt Niall.
-Jesszus Niall mi van veled?-kérdezte Louis, majd kattantak a zárak az ajtóba.-Nem állunk meg, és te sem szállsz ki.-mondta határozottan, és utaztunk tovább a kocsiba. Út közben Niall annyira sírt hogy Eleanor rám szólt hogy vigasztaljam meg, de én mondtam neki hogy az nem lenne jó ötlet. Ő csak bólintott majd hátramászott közénk, és megvigasztalta Niallt. Az egész úton csak bambultam ki az ablakból, és gondolataim közt mászkáltam. Már tervem is volt estére. Elmegyek Harry-vel anya, és Leslee sírjához. Este pedig megint kiszökök bulizni. Reméljük sikerül a kis tervem. Annyira elbambulhattam hogy fel se tűnt volna hogy megérkeztünk, ha Harry nem kopogtat az ablakomon, ezzel felriasztva engem. Elég furcsa képet vághattam, mert mikor kiszálltam mindenki sírt a röhögéstől.
-Köszi, ez kellemes volt.-hálálkodtam bátyámnak aki megnevettette ma reggel a nagy bagázst. Még a kis szőke buzi is nevetett rajtam. Igen visszaveszem ezt a fajta becézgetést.
Beléptünk a hatalmas stúdióba, és egy aggódó Lou-val, és Paul-al találtuk szembe magunkat.
-Srácok probléma van, gyertek oda a többiekhez, megbeszélést tartunk.-mondta idegesen Paul, és Lou állt mögötte a kis Lux-al a kezében, aki felismert, és hozzám akart jönni. Csak mosolyogtam, és átvettem a kis csöppséget.
-Egész nap a te nevedet hajtogatja.-sóhajtott egy nagyot Lou.-nagyon megkedvelt téged.-mosolygott majd leült Tom mellé. Én Harry, és nem találjátok ki, ki mellett ültem? Hát Niall. Louis sikeresen elintézte, mire mi mindketten szúrós pillantásokat vetettünk felé, és félelmében elfordult.
-Na szóval arról van szó hogy Lou nem tud eljönni a turnéra-kezdte Paul.-ami annyit jelent hogy nélküle nem tudunk menni mi sem. Próbáltunk megoldást keresni, de nem sikerült. Beszéltünk Lou húgával, de ő se ér rá, nagyon mást pedig nem szeretnénk elvinni. Lou a mi kedvencünk, és nem cseréljük le.-Lux nem bírt magával, és befészkelte magát Niall, és közém. Engedtem neki, addig se kell hozzáérnem a szőkéhez.
-De Lou miért nem tud elljönni?-tette fel a kérdését Harry. Mindenki csak Paul-ékra figyelt, Lux meg fészkelődött valamit. Lux megfogta a kezem, és az ölébe húzta. Nem is nagyon koncentráltam rá, csak piszkáltam, simogattam a kis térdét.
-Mert Tom nem lesz itthon egész nyáron, és Lux-ra nincs ki vigyázzon.-mondta sajnálóan Paul.
-De van!-örvendett Harry majd rám mutatott.-Jamie.-minden szempár rám szegeződött, vagyis inkább ránk?!
-Öhm Jamie, te meg mit csinálsz?-kérdezte Louis, és a kezemre nézett. Mi a fasz? Mindenki csak mosolygott rajtunk, ugyan is Niall kezét simogattam, Niall pedig az enyémet. Lux csak röhögött, mi pedig hirtelen elkaptuk mindketten a kezünket. Lux elkezdett bőgni, ezért visszaadtam neki a kezem, és Niall is, de nem fogtuk egymás kezét. Lux pedig már csak azért is kiszúrt velünk. Niall kezét az enyémre rakta, én pedig kihúztam alóla.
-Jamie...ne vedd el. Niall bácsi keze nem bánt.-mondta szomorúan Lux.
-Én azért mégse bízok benne.-válaszoltam neki.
-De...kérleeeek.-kérlelt Lux
-De az miért jó ha megfogjuk egymás kezét?-kérdeztem a kis szőke kislányt.
-Mert az olyan aranyosak vagytok együtt.-mosolygott sunyin a kislány. Ránéztem az anyjára aki akkor kapta el a fejét. Tudtam hogy ő áll a dolgok mögött. Majd végignéztem mindenkin, és mindenki más ugyan úgy tett, mint Lou. Kivéve Harryt, mert szerintem ő ebből semmit nem tudott.
-Ti beetettétek szegény kislányt?-kérdeztem hangosan.-Harc? Hát akkor legyen harc!-mondtam majd felálltam.-Vállalom a bébiszitterkedést.-húztam gúnyos vigyorra az szám, és ezzel mindenkinek felkeltettem a kívánságát.
-De azt tudod hogy velünk is kell  jönnöd?-kérdezte Louis.
-Hmmm...az úgy még jobb lesz.-nevettem fel, majd kimentem rágyújtani.

Niall szemszöge: (Zene)

Már eltelt lassan egy hét, és még van egy a turné kezdetéig. Most jönnek a hangpróbák, mert eddig a tánc gyakorlatokat, és az egyéb ilyen dolgokkal voltunk elfoglalva. Jamie-vel minden nap összekaptunk valamin, amit a többiek persze végigröhögtek bár szerintem nem volt annyira vicces. Tegnap például a fürdőért harcoltunk, mivel mindketten bent hagytuk a dolgainkat a közös fürdőben. Jamie az illatszereit, én pedig a borotvahabomat. Ostort csavartam a törülközőmből, és csapkodtam, ő pedig megdobált azzal ami a keze ügyébe akadt, mint például papucs, napszemüveg, pénztárca, kulcs, és egyéb hülyeségek. Nem voltunk visszafogottak, ezen azt értem hogy Jamiet totálisan nem érdekelte hogy mit vág hozzám, akár egy kés is lehetett volna, engem szint úgy nem érdekel mennyire fájnak neki az ütéseim. A ma reggel is valahogy így kezdődött...

Ma is a közös fürdőért ment a vita, mivel az enyém eldugult, Jamie meg tegnap direkt lehozta samponjait hogy reggel itt fürödhessen. Nagyon jól tudta hogy az enyém használhatatlan. Direkt akart szórakozni velem.

-Ezt már most elfelejtheted hogy ide bemész.-mutattam az ajtóra, gyorsan befutottam, és csuktam is volna be, ha nem akadályozza meg a lábaival.-Most vagy azt szeretnéd hogy törjem el a lábaidat, vagy azt hogy törjem el a lábaidat?-még választási lehetőséget is adtam neki, majd elnevettem magam. Kinyitotta az ajtót, és kitárta amennyire csak tudta.

-Na takarodj.-mordult rám, majd bejött , és próbált kituszkolni az ajtón.

-Gyenge vagy még mindig.-hátranéztem a vállam fölött, és ideges tekintetével találkoztam.

-Ezen mit nem értesz hogy takarodj te szőke buzi?-kérdezte majd elengedte a hátam, és szembe állt velem.

-Hogy mit mondtál?-förmedtem rá.-Mond ki még egyszer, és úgy kibaszlak innen mint egy lotyót.-szűrtem ki a fogaim között. Nagyon jól tudja hogy nem szeretem ha így szólítanak.

-Szőke...buzi.-kimondta, és azzal a lendülettel felemeltem a derekánál, feldobtam a vállamra, és elindultam vele a szobája felé.

-Tegyél le te barom.-szólt rám.-hallod tegyél le te szőke buzi.-verte a hátamat, de én mintha meg sem hallottam volna haladtam felfelé. Bevittem a szobájába, én kijöttem, majd bezártam rá az ajtót, de csak kilincsre, és egyből rohantam lefelé. Ő futott utánam lefelé a lépcsőn, és rá ugrott a hátamra. Kapaszkodott belém, majd a fejét kicsit hátrébb vitte, ekkor azt hittem leszáll, de nem...beleharapott a nyakamba, mire én egy hatalmasat ordítottam, és leráztam magamról Jamiet.

-Te hülye vagy?-fordultam felé.-ez vérzik...te ribanc.-kentem rá a vérem az arcára. Ő megmarkolta a nyakam ahol beleharapott, így véres lett a keze, és szétkente a fejemen. Nekem itt lett elegem, megfogtam Jamie mindkét karját, és kigáncsoltam, majd ráültem a csípőjére, kezeit a feje fölé helyeztem, és szemeibe néztem. Tudtam hogy ha a szemembe néz megnyugszik, és így is lett. Az eddig tomboló Jamie-ből egy csöndes Jamie lett. Majd hirtelen valaki trappolt lefelé a lépcsőn, és falfehér lett ahogy ránk nézett.

-Azt tudtam vitatkoztok, de azt a életbe nem gondoltam volna hogy idáig elfajul a dolog.-nézett ránk kikerekedett szemekkel Liam.-Jó lenne ha most már tényleg visszafognátok magatokat. Inkább fürödjetek együtt vagy mit bánom én, de ne öljétek meg egymást oké?-kérdezte mindkettőnktől. Mi csak bólogattunk, és megvártam míg Jamie megfürdik, aztán mentem én is. Kész lettünk, és indultunk a stúdióba. Paul kitalálta azt is ha van időnk írhatnánk dalokat is. Én már vagy 2 füzetet tele írtam, de még nem mutattam meg senkinek sem. A fiókom legalján van az összes de ezt se tudja senki se. A mai nap is ugyan olyan volt mint a többi, kivéve hogy ma nem jött át David, és hogy mást csináltunk a stúdióba. Megragadtam az esélyeket, és mikor mindenki nyugovóra tért bekopogtattam Jamie-hez. 

-Te mit...-betapasztottam hatalmas kezeimmel a száját, nehogy felkeltsen valakit.

-Kérlek, hallgass meg.-ültettem le az ágyra, és leültem mellé.-ha most leveszem a kezem csöndben maradsz?-bólintott egyet, és leengedtem a kezeimet. Betartotta amit mondott csöndesen ült.-Bocsánatot szeretnék kérni azokért amiket tettem...-szomorodtam el.-megbocsájtasz?-kérdeztem félénken.

-Igen...és lenne itt valami.-odafutott a szekrényéhez, és elővett egy kis macit, ami egy kicsi szívet fogott a kezében.-ezt oda szeretném neked adni.-adta át az ajándékot.-most az előbb akartam átvinni, csak te gyorsabb voltál.-mosolygott. Elfogadtam a kis ajándékát, majd megöleltem Jamiet.

-És mi legyen a neve?-kérdeztem Jamiet.

-Legyen...Crappy.-még sose hallottam ezt a nevet.

-Ez honnan jött? Vagy mit jelent?-kérdeztem értetlenül.

-Nem tudom...csak úgy jött.-vont vállat.

-Akkor legyen ő crappy a barátságunk összekötője.-mondtam, mire Jamie csak úgy hozzám bújt.-ne haragudj hogy lotyónak neveztelek.-suttogtam.

-Én meg szőke buzinak.-szorította meg karomat.

-Nem haragszom.-fogtam meg a kezeit. Másik kezemmel forgattam crappyt, és mindketten csak csöndben figyeltük a plüsst. Ez a lány valahogy megbolondít. Az illata. a teste, a szeme, az ajkai amikor az enyémekhez érnek, mit meg nem tennék ha most újra enyéimen lehetnének. Az a baj hogy én néha nem csak barátságot érzek hanem többet. Amikor vitatkoztunk, akkor is olyan édes volt, és ő se azért csinálta mert volt rá ideje. Valami oknál fogva biztosan. Már mint remélem. Egy valami biztos...magamban már kimondhatom hogy szeretem. Szeretem őt, Jamiet.

-Mind gondolkozol?-kérdezte fejét felemelve.

-Ja semmin.-mondtam zavarodottságomban.

-Na mond.-még az kell hogy elmondjam neki. Biztos elutasítana.

-Mondom hogy semmin.-nevettem.

-Ezt megjegyeztem.-összefonta mellkasa előtt a karjait, és így egy kicsit megemelte a melleit, én hát fiúból vagyok így megnéztem.

-Niall!-csapott a fejemre, de olyan 'fejezd be a nézelődést' ütés volt.

-Ja bocs.-emeltem magam elé a kezeimet.-barátod van.-mondtam.

-Már...nincs.-bebújt a takarója alá, és befordult.

-Mi történt?-bújtam mellé, és átkaroltam a derekát, de a takaró alá nem másztam be.

-El mondtam neki hogy...hogy csókolóztunk, kiakadt, még az nap este megcsalt, és másnap szakított velem.-elkezdett hangosan sírni.

-shhh.-csitítgattam, és megvártam míg el alszik. Már épp léptem volna ki, mire utánam szólt.

-Niall.-szólt halkan.-Nem...-köhögött egyett.-nem alszol velem?-kérdezte, és erre a kérdésére vártam már mióta kibékültünk.

-Nem lesz belőle baj?-azért megkérdeztem a biztonság kedvéért.

-Kit érdekel?-nevetett fel.

-Akkor jólvan.-bezártam kilincsre az ajtót.

-Kulcsra zárd.-hirtelen megijedtem a kijelentésén, de megtettem amit kért kulcsra zártam az ajtót, és egy szál bokszerben befeküdtem mellé. 

-Jó éjt.-adtam egy puszit a feje búbjára.

-Neked is.-ő is meg puszilta a fejem búbját, és a mellkasomhoz bújt. Én automatikusan átöleltem, de egy dolog nem hagyott aludni ha már itt vagyok.

-Jamie...lehet egy kérésem?-kérdeztem.

-Persze, mond.-válaszolt.

-Csókolj meg!-tettem fel neki az utasítást. Meg sem kérdezte hogy miért, csak odahajolt az arcomhoz, és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra, melyek bizseregni kezdtek az érintéstől. A csókot viszonoztam, majd visszafeküdt mellkasomra, és mindkettőnket elnyomott az álom.

~.Reggel.~

Reggel elég korán felkeltem, bár nem tudom hogy miért. Most esett e hogy nem a saját szobámba keltem, és nem egyedül. Jamie aludt édesen mellettem. Adtam egy gyors puszit a szájára, felöltöztem, és kiosontam a szobájából. Persze volt olyan szerencsém hogy összefussak valakivel, az a valaki pedig Perrie  volt.

-Te meg mit kerestél Jamie szobájában?...Csak nem?...-kérdezte sejtelmes arccal.

-De senkinek nem szólhatsz erről!-mondtam neki, ő csak megértően bólogatott majd ment le a konyhába. Leesett hogy Crappyt Jamie-nél hagytam, visszamentem hogy átvigyem a saját szobámba, de mikor benéztem láttam hogy Jamie szorosan magához ölelve alszik Crappy-vel így inkább hagytam az egészet, és lementem Perrie-hez a konyhába, de nem csak Perrie volt lent, hanem Zayn is.

-Jó reggelt.-köszöntem nekik.

-Neked is.-mondták kórusban, majd elmosolyodtak ezen.

-Elég hangosak voltatok az este.-nyújtózkodtam egy nagyot.

-Haha...és veled mi van?...Ugyanis egy kurva nagy fogsornyom van a nyakadon, és ha jól hallottam Jamie-vel töltötted az estét-mondta Zayn.

-Perrie...-néztem az illetőre, aki bebújt barátja védelmező karjai közé.-Amúgy meg nem történt semmi, csak ott aludtam.-pirosodtam el kínomban.

-Biztos...de az is hogy mást is csináltál volna.-kacsintott egyet, majd megjelent Jamie kómás fejjel, és Crappy-vel a kezében.

-Mi ez a cuki plüss?-szorongatta meg Perrie Crappyt.

-Ja hát semmi...csak vele aludtam, és a kezembe maradt.-dörzsölte szemeit, majd ásított egy nagyot.

-És Niall-el.-nevetett Zayn.

-Niall.-nézett rám dühösen Jamie.

-Nem tudtam mit csinálni, mikor jöttem ki tőled összefutottam Perri-vel.-emeltem magasba a kezeimet.

-Na jó mindegy...csak a lényeg hogy ne adjátok tovább. Semelyikőtök se! Se te, se te, se te.-mutatott Jamie először Perrie-re, majd Zayn-re, és rám. Bólogattunk, majd elkezdtem palacsintát sütni reggelire. Mindenki az asztalnál ült, reggeliztünk majd Harry törte meg a csendet.

-Mi történt a kezeddel Niall?-szegezte nekem a kérdést, és az átázott fáslimra mutatott.

-Elestem, és sebes lett a kezem. Ennyi.-válaszoltam nemes egyszerűséggel.

-Mutasd meg.-kérte Harry.

-Mondom hogy csak horzsolás.-kezdtem egyre feszültebb lenni, mert nem tudom mit fognak mondani az öngyilkossági kísérletemre.

-Mutasd meg.-ismételte meg Harry. Levettem a fáslit, és felemeltem a kezem hogy mindenki jól láthassa.

-Most boldog vagy?-kérdeztem,majd otthagytam őket, és a stúdió felé vettem az irányt. Egyedül.

9.rész ¤A csók¤

Heyho!

Meglepetés!!!:3

Előbb hoztam a részt! 

Remélem örültök neki!

Láttam hogy újabb feliratkozóm lett, így összesen 4 van! 

Nem tudom elmondani mennyire örülök neki!:)

+ Meg van az 1000 megtekintés!^^

Jó olvasást, iratkozz fel, és komizz ha tetszik!:)

Pumi C:

9. rész

Niall szemszöge:
Már 5 óra van, de még mindig dolgozunk...kezdek fáradni. Már vagy egy órája csak ásítgatok össze vissza amit Paul nem néz jó szemmel, de nem tudok mit csinálni, nagyon fáradt vagyok.
-Mindjárt elalszol haver.-mondta Zayn, és meglökdöste a vállam.
-Ja...kimerítő egy nap volt a mai.-jegyeztem meg, és szemeim akaratom ellenére lecsukódtak, majd egy pár perc múlva hatalmasat csattantam a földön.
-Áúú.-nyavajogtam, majd megfogtam sajgó térdem, és állam.
-Hát te nagyon kész vagy.-mondta Liam is.
-Na jó.-mondta haragosan Paul.-Niall menj pihenj a szobádba, a többiek meg azt csinálnak amit akarnak, de ne szedjétek szét az épületet srácok, mert jó lenne ha egybe maradna holnapra is. Ja és 7-ig senkit nem engedhetek el a paparazzik miatt. Később majd lenyugszanak, és normálisan el tudjuk hagyni a helyet. Viszont holnap folytatjuk...és pihend ki magad Niall-csak bólintottam, és megköszöntem Paul-nak.
-Gyere nagyfiú beviszlek a szobádba.-mondta Louis, és felkapott úgy mint a menyasszonyokat.
-Köszönöm.-azzal le is csukódtak szemeim, és már semmit nem érzékeltem.

Louis szemszöge:
Felajánlottam Niall-nek hogy beviszem a 'szobájába', ami más néven Harry szobája, ahol is Jamie alszik csendesen. Szerencsénkre Harry elment beszélni Paul-al, így nem kellett azért aggódnunk hogy hogyan rázzuk le. Ugyan is neki nem szabad róla szólni mert tudjátok milyen is ha a húgáról van szó. A csajok pedig összeültek beszélni. Tom, és Lux pedig fogócskáztak. Na szóval megkértem Zaynt hogy nyissa ki Harry ajtaját. Mikor beléptünk, csöndben odaosontam az ágyhoz, és befektettem Niallt Jamie mellé. Mindkettő vette egy mély levegőt, és mi mindannyian (vagyis én Liam, Zayn) nagyon megijedtünk, és mozdulatlanul álltunk. Egyszer csak Jamie megfordult, és mi már vártuk mekkorát fog ordítani...de nem.Szemei csukva voltak, és, teljesen ledöbbentünk attól ami történt. Jamie felemelte a takaróját, betakarta vele Niallt, és odabújt hozzá, és Niall a karjaiba zárt őt. Hát mit ne mondjak nagyon édesek voltak. Szerintem egyikőjüknek se tűnt fel hogy egymás mellett fekszenek. Majd meglátjuk mit fognak szólni egy óra múlva. Gyorsan szóltunk a csajoknak, akik hangos 'awww'-ozásba kezdtek mikor meglátták, ezzel felkeltették mindenki, mondom MINDENKI figyelmét. Igen Harry-ét is, aki a többiekkel együtt gyorsan odasietett hozzánk.
-Hát itt meg...?-gyorsan befogtam Harry száját, aki mérgesen ficánkolt.-ez itt mi?-suttogta szerencsémre már ő is.
-Ez az aminek látszik. Jamie, és Niall a mi kis gerlepárunk egymás karjaiban alszanak.-mondtam halál nyugodtan, viszont Harry nem volt ennyire nyugodt.
-Ez kinek a műve volt?-kérdezte suttogva, de idegesen Harry.-Gondolom Niall nem direkt mászott be asz én szobámba, az én ágyamba, sőt Jamie mellé...-fújtatott idegesen még mindig.
-De hát nem édesek?-szólalt meg Eleanor.
-De csak...áhh...ti ezt nem érthetitek.-ült le Harry egy fotelba, térdein könyökölt, és az arcát tenyerébe temette.
-Na mesélj nekünk...kérlek Harry.-kérlelték Harry-t a lányok.
-Tudjátok...ők nem lehetnek együtt...-nézett komolyan mindenkire Harry.-ez számomra veszélyes, és ha úgy nézzük Jamie-re is. Most gondoljatok bele hogy összejönnek. Oké szép meg minden, és Niall-ben meg is bíznék, csak ha szakítanak akkor van a gond...nem akarják majd egymást látni, ami természetes, viszont én a húgomat nem küldhetem haza, és nem hagyhatom magára, Niall pedig a munka társam, és a legjobb haverom veletek együtt. És ha ők ketten szakítanának akkor én nem tudnék közöttük választani.-mondta Harry.-meg azért az is benne van hogy féltem őt. Eddig cserben hagytam, viszont most megígértem neki hogy soha, de soha többet nem hagyom magára.-mosolygott, és minden lány megölelte őt. Mi mindannyian csak megértően bólintottunk.
-Milyen jó dolga van itt valakinek.-szólalt meg Zayn.
-Hát igen, ilyen csinos barátnőkkel.-vigyorgott Harry, majd mindenki röhögőgörcsbe tört ki.
Csoda hogy még nem keltek fel rá Jamie-ék.
-Most még egy óráig itt fogunk gubbasztani, és várni hogy felkeljenek?-nyafogott Zayn.
-Nem. Majd úgy is halljuk ha sikítanak a meglepettségben.-mondtam, és mindenki kijött. Bezártuk az ajtót, és magukra hagytuk őket.

Jamie szemszöge:
Hallottam hogy nyílik az ajtó, gondolom Harry jött be valamiért. Éreztem hogy besüpped az ágy mellettem, szerintem Harry az, ugyan is ez az ő szobája. Szemeimet nem tudtam kinyitni annyira fáradt voltam, ezért csak megfogtam a takarót ami rajtam volt ráterítettem 'Harry'-re, és odabújtam hozzá, és ő is magához húzott átkarolt, és elaludt ő is. Fájó fejjel ébredtem fel, és nem úgy keltem föl ahogy elaludtam. Befelé voltam fordulva, és egy kéz szorosan fogta a derekam. Hirtelen eszembe jutott hogy 'Harry' befeküdt mellém, és ő is gyorsan elaludt mint én. Megfordultam hogy adjak egy puszit az arcára, de hirtelen felsikítottam volna, ha Niall nem tapasztja be nagy tenyerével a számat. Ő meg hogy kerül ide?
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem, és eltávolodtunk egymástól.
-Ez egy marha jó kérdés.-kezeit berakta a feje alá, és a semmibe nézelődött majd fejét hirtelen felém fordította mikor megszólaltam.
-Engem nem zavar.-a szám előbb beszélt mielőtt átgondoltam volna. Zavaromban lesütöttem a szemeimet. Niall egyre közelebb jött hozzám, fölém támaszkodott, majd kínzó lassúsággal közeledett felém. Forró lehelete égette bőrömet. Az a szemkontaktus ami mindig meg volt köztünk, az most se maradt el. Már nem bírtam ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam, és megcsókoltam. Nyelvével gyengéden megnyomta ajkaimat, bejutásért kérve. Én megadtam neki, és nyelveink vad táncot jártak. Levegő hiánya miatt szétváltunk, és nekem ekkor esett le minden...megcsókoltam Niall Horant...és megcsaltam David-et...hűű de csodás vagy Jamie, mit ne mondjak.
-Ne haragudj.-kért bocsánatot Niall. Én kimásztam az ágyból, és a mosdó felé vettem az irányt. 
-Nem, nem! Én bocsánat...-lehajtottam fejemet majd bezárkóztam a kis fürdőbe.
-Jamie gyere ki...-dübögött Niall az ajtómon.
-Nem megyek ki ne haragudj...-elcsuklott a hangom, és hangos bőgésbe kezdtem.
-Hallod Jamie, engedj be vagy betöröm az ajtót.-fenyegetett Niall. Én nem hittem neki ezért nem válaszoltam, majd 2 perc sem telt el az ajtó darabokra volt törve, és rajta mászott be Niall.
-Menj innen...-könyörögtem neki.-kérlek...csak megnehezíted a dolgom...-suttogtam, de ő akkor is odajött.-KÉRLEK...NIALL.-ordítottam, és még keservesebb sírásba kezdtem. Ekkor megjelent az egész bagázs, és értetlen arcokat vágtak.
-Mi történt az ajtómmal?-kérdezte Harry.
-Semmi.-válaszoltuk egyszerre, és mindketten elhagytuk Harry szobáját, még annyit odasúgtam Niall-nek hogy 'ez maradjon köztünk', és ő csak bólintott. Aztán annyi volt hogy Niall a saját szobáját célozta meg, én pedig a hátsó kijáratot hogy rágyújtsak egy szál cigire. Már a 6.-dik szálra gyújtottam rá, ekkor megjelent mellettem valaki.
-Remélem ez még csak a második.-nem suttogott de mégis halkan beszélt.
-Ha te azt tudnád.-nevettem fel kínomban.
-Ideje lenne indulni. 7 óra van.-mondta Harry.
-MÁR ENNYI AZ IDŐ?-nyitottam tágra a szemeimet.-20 perc alatt érünk csak oda Harry.-ordítottam vele, bár nem tudom hogy miért. Szerintem a sok felgyülemlett düh miatt.
-Shhh...nyugi!-nyugtatóan simogatta a hátam.-oda fogunk érni, ígérem.-nyomott egy puszit a homlokomra.-na gyere.
Mikor beértünk már mindenki készen állt az indulásra, csak ránk vártak.
-Na akkor én megyek Niall-el, és Jamie-vel...-kezdte Louis, de én félbeszakítottam.
-Kussolj!-mordultam rá.-most én döntöm el hogy hogyan utazunk!-mindenki meghökkent a viselkedésem láttán, de engem ez egy csöppet sem érdekelt.-szóval velem jön Harry, Liam, és Danielle. A többiek a másik kocsival.-az egészet elég idegesen mondtam el, és mindenki fapofával követte az utasításaimat.-Ja, és teszünk egy kitérőt! Louis, Liam gyertek ide.-mi mentünk hárman leghátul.-a kitérő a sweet kisbolt lesz, ott szedjük össze a barátomat, David-et.-ezt már sikerült normális hangon elmondanom, és ők csak helyeslően bólintottak.
Az út csendesen telt míg Harry nem szólalt meg. Féltem attól hogy mit fog mondani.
-Mi történt köztetek?-kérdezte Harry.
-Kivel?-kérdeztem vissza mint aki nem tudná kiről van szó.
-Jamie...-nézett komolyan a szemembe.
-Semmi, az ég világon semmi.-hazudtam, de mást nem tudtam csinálni.
-Oké. Hiszek neked.-na de jó legalább én érezhetem magam rosszul. 
Louis-ék mentek előttünk, és már majdnem a kisbolt előtt voltunk, erre Louis hirtelen lefékez a hátsó ajtó kinyílik, és Niall eszeveszetten elkezd futni abba az irányba ahonnan jöttünk. Majd egy pár másodperc múlva Zayn futott utána, mikor a kocsinkhoz ért Liam odaszólt Zayn-nek ugyan is Niall nem volt hajlandó megállni.
-Hát őt meg mi lelte?-kérdezte Liam Zaynt.
-Nem tudom, de utána megyek. Otthon találkozunk.-azzal futott a szőke fiú után. Mindenki kiszállt a kocsiból, és én elindultam a bolt felé ahol is kedves barátom David ácsorgott, és várt rám. Arcomon hatalmas mosoly jelent meg, odaszaladtam hozzá, és hevesen megcsókoltam. 

Viszonozta a csókomat, de Niall-é akkor is más volt. Sokkal jobb. Próbáltam elhessegetni a gondolataimat róla, és sikerült is. Mire ajkaink szétváltak mindenki mellettünk állt, és arra vártak hogy bemutassam őket újdonsült barátomnak David-nek.
-Srácok ő itt David a barátom.-mutattam David-re.
-David, ők itt pedig a...-nem tudtam befejezni, ugyan is David meg tette helyettem.
-Harry, Louis, Eleanor, Liam, Danielle, és Perrie, a hiányzó pedig Zayn és Niall.-mosolygott rám, és velem együtt mindenki ledöbbent fejjel nézett David-re.Engem a Niall név hallatán kirázott a hideg amit csak Perrie vett észre.
-Honnan tudtad?-kérdeztem tátott szájjal.
-Mindenki ismeri a One Directiont, és a barátnőiket.-vigyorgott David.
-Egy jó pont.-mondta Harry, és mindenki nevetett rajta.-gyertek menjünk haza. Ma itt aludhatsz ha gondolod.-nagy nehezen ki nyögte Harry.
-Imádlak.-visítottam, és megöleltem Harryt.
-Köszönöm a meghívást, de én csak éjfélig tudok maradni, holnap korán kel kelnem, mert a haverokkal túrázni megyünk 2 napra, és csak holnap után este tudunk találkozni, mert akkor jövök haza.-szomorodott el.
-Nem baj.-csókoltam meg.-akkor azt a pár órát kiélvezzük míg nem mész haza.-súgtam a fülébe úgy hogy senki ne hallja.
-Na indulás.-Liam megtörte a csodás kis pillanatunkat majd indultunk is az autók felé. 
Én ültem hátul Harry, és David között. David átkarolta a vállam, és én a combjára simítottam a kezeimet. Gyorsan meg is érkeztünk, mivel nem laktunk messze a bolttól ezért hamar hazaértünk. Otthon mintha tornádó söpört volna végig. Minden fel volt dúlva. Gyorsan a nappaliba siettünk ahol egy kétségbeesett Zaynt láttunk a kanapén ülve, akihez Perrie futott aggódva. 
-Jesszus.-kapta a kezét szájához Harry.-ez meg itt mi?-vonta felelősségre Zaynt.
-Niall...-remegett a hangja Zany-nek.-elképzelni nem tudom mi baja van.-előjött belőle a keserves zokogás. 
-Mindenki maradjon itt, majd én felmegyek megnézem mi a baja.-mondtam mire Zayn megállított.
-Nee...szerintem hagyd őt a mai nap, így is örültem hogy nagyjából lenyugodott...-szegényem nagyon félthette Niallt.
-Oké. Akkor takarítsunk össze, és utána leülünk és elmesélsz mindent.-adtam ki az utasítást.-oké?-kérdeztem mindenkire, és ők csak bólogattak.
Nem tudom min akadhatott ki ennyire Niall. Én tettem volna valamit? Vagy az hogy megcsókoltam? Nem tudom...tehetetlen vagyok, és egyben nagyon aggódok érte. Nem szívesen néztem volna meg hogy hazaér ugyanis a ház kész káosz volt, és ki tudja mi lett volna ha Zayn nem fut utána...már rég lángokba égne a ház. Mármint szerint. Vagy akár Niall-nek is baja eshetett volna.
-Mind gondolkozol édesem?-kérdezte David, és megpuszilta a fejem. 
-Semmin...áúúúú.-jajjdultam fel, ezzel mindenki figyelmét felkeltve.
-Mi az?-kérdezte David, én meg felmutattam a tenyerem. Ömlött belőle a vér.
-Csak belenyúltam a törött üvegbe.-olyan 'kit érdekel?' stílusban válaszoltam.-felmegyek a mosdóba mindjárt jövök.-felmentem a fenti mosdóba. Épp nyitottam be, és Niall állt ott a tükör előtt. Két kezén támaszkodott. Szemeiből megállíthatatlanul folytak a könnyek, a mosdó tiszta vér? volt, és Niall bal keze...az okozta azt hogy véres minden. És most láttam meg jobb kezében a pengét. Még nem vette észre hogy itt vagyok mellette, szerintem a hangos sírása miatt nem hallotta az ajtó nyitódását sem. Viszont mikor hozzáértem, megrezzent, és olyat tett amitől nagyon megijedtem. 
-TAKARODJ INNEN.-rám üvöltött megfogta a jobb csuklóm-amiből így is ömlött a vér mert belenyúltam az üvegbe-és a csuklómhoz tartotta a pengét.
-Niall...Ni..all..-elcsuklott a hangom, és sírni kezdtem. Egy pár másodpercbe telt míg Niall-nek feltűnt hogy én vagyok az.
Úristen...-kapott a szája elé, és elengedett majd a távolságot tartva tőlem kiviharzott a fürdőből egyenesen a be a szobájába. Lemostam a kezemet és lefertőtlenítettem, majd egy fáslival bekötöttem. Gondoltam Niall-nek is bekötöm a sebeit, de nem tudtam bemenni az ajtaján, ezért inkább nem is próbálkoztam tovább, visszamentem a fürdőbe, és feltakarítottam. Miután végeztem a nappali felé vettem az irányt. Könnyeimmel küszködve léptem be a nappaliba, ahol David az ölébe ültetett, és Zayn elkezdett mesélni.
-Szóval utána futottam, és kiabáltam neki de nem figyelt rám...olyan volt mintha most lőtték volna ki a puskából, úgy futott. Aztán még a ház előtt sikerült elkapnom, és lefogtam bár kevésbé sikerült. Folyamatosan rángatózott, és a könnyei mint a patak úgy folytak. Valami borzalmas látvány volt, főleg ha azt se tudja az ember hogy mi a baja. Aztán bejött a lakásba, és ami a keze útjába volt az lerombolta, én persze nem nagyon engedtem neki. Majd újra lefogtam, és a földre taszítottam. Erei fel voltak duzzadva a nyakán, a kezén...és pörgött mint a nem tudom mi. Aztán egy pár másodperc múlva elkezdett sírni mint egy 5 éves, és tehetetlenné vált. Magamhoz húztam, és megöleltem, majd mondtam neki hogy menjen fel fürödjön le, és aludjon. Azóta nem láttam, csak most hallottam hogy ordibál mikor felmentél...ugye nem veled ordibált?-kérdezte tőlem, és minden szem rám szegeződött.
-Nem...-hazudtam, és lehajtottam a fejemet.
-Jamie...az igazat.-simította meg Harry a karomat.
-Jó igen velem ordított...most boldogok vagytok?-kérdeztem.
-Hogy mondtad?-kérdezte David.-ordított veled?-vonta fel a szemöldökeit.-Megyek beszélek vele.-állt volna föl de nem engedtem.
-Ne kérlek...hagyd.-kérleltem.
-De...-kezdte.
-Nincs semmilyen de...-adtam a szájára egy puszit.-majd  beszélünk vele nyugi.-simítottam végig selymes arcán, mire ő csak elmosolyodott, és megcsókolt.
-Jól van, akkor joéjt mindenkinek.-mondta Louis, és felment pihenni barátnőjével. Majd őket követték, Zayn-ék, és Liam-ék is. Csak Harry, David, és én ültünk még mindig lent.
-Megyek aludni én is. Ha bármi van szólj.-megpuszilta a homlokom, és még visszaszólt.-David te meg vigyázz a kis húgomra.-majd elment aludni.
-Rendben.-válaszolt neki.-amúgy nem is mondtad hogy Harry a bátyád.-ölelte át a derekam.
-Ja igen, hupsz.-húztam össze magam, és halkan kuncogtam.
-Menjünk mi is 'pihenni'-kaján vigyor jelent meg a képén, ezért még most szóltam neki hogy nem lesz semmi.
-David ne haragudj de ma nem...nekem sok volt a mai nap, tudom azt mondtam hogy lesz, de most mindenki feszült velem együtt, és nem fog ez ma menni.-szomorúan néztem rá, és megértette.
-Viszont még van 2 órám hogy hazamenjek, nézzünk addig egy filmet.-vetette fel az ötletet ami nem is hangzott rosszul.
-Okés, de mit nézzünk meg?-kérdeztem.
-Legyen horrorr.-mondta nagy vidámsággal. Szeretem a horrorrt, de most nem nagyon volt kedvem azt nézni, de mivel ilyen kis vidám volt így belementem. Háromnegyed 12-kor vége lett a filmnek, és David indult is hazafelé.
-Holnap után találkozunk.-nyomott egy puszit a számra.
-Minimum.-odaléptem hozzá, lábujjhegyre álltam, és lágyan megcsókoltam. Nyelvünk lágyan simogatták egymást, de mint mindennek ennek is egyszer vége. Még utoljára egy csókot nyomtam a szájára, majd megvártam míg a taxi ki nem kanyarodik az utcából, és David eltűnik.
Bezártam magam mögött a bejárati ajtót, és teljesen sötét volt az előszobában. Megijedtem, és a lámpa után keresgéltem, és sikerült is megtalálnom. Egy hatalmas kő esett le a szívemről annyira megijedtem. A konyhát vettem célba, azon belül pedig a hűtőt, hátha találok valami piát. Találtam 4 Jack Daniels, és 4 Absolut Vodka, 3 Royal Vodka...és a többi. Szerintem a 1 Jack Daniels, és az egy Absolut Vodka elég is lesz a drogok, és a cigi mellé.-gondoltam magamban.

Felmentem a szobámba bezárkóztam, majd megbontottam a vodkát amiből egy marha nagyot húztam. A nyelőcsövemtől kezdve a gyomromig mindent végigmart az alkohol. Megbontottam a Jack Danielst is és megcsináltam ugyan azt mint a vodkával, jól meghúztam azt is. A kedvem is kezdett egyre jobb lenni, így jöttek a drogok. Volt még tartalék füvem, és egy új fajta szerzeményem is. Egy kis LSD. Elszívtam a füves cigimet, majd bevettem az LSD-t. Még meghúztam párszor a vodkás üveget, a Jack Danielst, és innentől sötétség.

8.rész ¤Csak barátok¤

Heyho!

Itt a 8.-dik rész!

Nem tudom láttátok e,

de az előző részben van egy kis változás Louis szemszögében,

nem sok, de azért nézzétek meg.

Ez a rész csak Jamie-ről szól.

Második változás hogy 2 hetente péntekenként lesz új rész, vagy ha előbb tudok, akkor előbb hozok!

Jó olvasást! Ne felejts el komizni, és feliratkozni!:)

Pumi C:

8. rész

Jamie szemszöge:
Már megint...már megint majdnem megtörtént. De mi ütött belém? Egyáltalán nem tetszik Niall, sőt szerintem még csúnya is. Meg amúgy is barátom van tehát le kéne szokni ezekről, mert egyszer meg fog történni, és én azt nem bocsátom meg magamnak hogy David-hez nem voltam hű. És a legjobb hogy még piszkálnak is vele a fiúk, nem tudom hogy mi lesz de ha nem fejezik be még rosszul is elsülhet. 
Ma reggel elég kómás fejjel mentem le a konyhába, egy youghurt-ért a napi kajámért-, ahol is Harry visszaküldött hogy ébresszem fel Louist, és Niall-t ,hogy jöjjenek le reggelizni. Már Zayn, és Liam is lent voltak barátnőikkel. Ebből az egyiket most ismertem meg, a másik pedig Perrie volt. Danielle-nek hívják, és Liam barátnője...aranyos lánynak tűnik, nincs vele problémám, de nem is nagyon lehetne mert nem annyira ismerem, de mindegy. Bemutatkoztunk egymásnak, majd én elindultam a 2 fiúért az emeletre. Először Louis-hoz mentem, és gondoltam szólok neki hogy az ő feladata lesz Niallt felébreszteni ugyanis én oda be nem megyek a tegnap esti dolog után. Épp Louis-hoz nyitok be erre valami csajjal falják egymást. Már indulni készültem erre Louis visszahívott, és mint kiderült ő a barátnője Eleanor. Eleinte ő tűnt a legszimpatikusabbnak, de miután ő is beszállt Louis-hoz-már mint hogy engem piszkálnak Niall-el-azután eléggé megutáltam a csajt. Minél többet beszéltünk Niall-ről, nekem annál kínosabb volt helyzet , és egye gyorsabban lett vörös az arcom, és nem tudom hogy miért...eléggé zavarban kezdtem lenni.
-Kapd be Louis.-majd rányújtottam a nyelvem.
-Te is...Niall-ét-Louis, és Eleanor röhögőgörcsbe törtek ki, én csak hozzájuk vágtam egy párnát, és otthagytam őket. Épp mentem volna ki az ajtón, erre belebotlottam a szőke fiúba-szerencsémre volt rajta ruha, és még póló is-és ha ez még nem lett volna elég Louis utánam ordított.
-Sok sikert. De az ajtót ne csukd be, mert mindj...-Nem voltam kíváncsi a hülyeségeire , főleg nem Niall előtt.
-Jó reggelt!-köszönt a kis szőke.-Mihez kívánt sok sikert Louis?-kérdezte értetlen arccal.
-Jó reggelt! Gyere le reggelizni ha éhes vagy...-úgy tettem mintha meg sem hallottam volna az előző kérdését, és indultam is volna vissza a konyhába ha nem fogja meg a karom, és húz vissza.
-Niall engedj el.-szóltam rá.-éhes vagyok.-hazudtam, mert tudtam hogy másképp nem enged el.
-Dehogy vagy éhes.-nevetett fel, majd a vállára kapott.
-Hé hé te mit csinálsz?-kérdeztem, és az én szobámba vitt. Kicsit megijedtem. Nem tudtam mire készült.-tegyél le.-ütöttem a hátát, mire ő csak nevetett rajtam.
Beértünk a szobámba lerakott én a szoba másik felébe futottam. Elindult felém az arcán egy kaján vigyorral. Annyira, de annyira féltem hogy megerőszakol, vagy bánt. Majd mikor elém ért az arca vonásai teljesen megváltoztak. Most úgy nézett rám mint egy barátra. Mivan? Ez totál zakkant?
-Gyere ide, csak vicceltem.-vigyorgott.-csak láttam rajtad hogy félsz, gondoltam megviccellek.-vigyorgott még mindig.
-Kapd be te hülye.-most már én is felszabadultabb lettem.-de azért azt is elmondhatnád hogy miért hoztál be ide akaratom ellenére.-néztem rá most már egy kicsit komolyabban.
-Hát tudod...-kezdte majd leült az ágya szélére, és engem is oda hívott. Tettem a kérésének, és leültem mellé...bár nem kellett volna, mert egyre jobban melegem volt.-beszélni szerettem volna veled,  és te biztos vagyok benne hogy ellenkeznél. Vitatkozni meg nem fogok mindenki láttára.-a földet fixírozta.
-És miről szeretnél beszélni?-akadozva de mégis sikerült kinyögnöm egy mondatot is.
-Emlékszel amikor a fa alatt meg vigasztaltalak?-rám nézett.-Mondtam neked hogy van egy kis megbeszélnivalónk, és azt is mondtam ha te szeretnél róla beszélni akkor csak szólj. Viszont én addig nem alszom olyan jól amíg el nem mondom neked hogy mi is történt. Nyomja a lelkem hogy a legjobb barátnőd...tudod...nem ez a lényeg, hanem az amit neked mondott. Velem beszélt utoljára, és egy üzenetet küldött.-Niall átkarolta vállam, mert látta hogy sós könnyeim végigszántják az arcomat.
-De Niall, én nem akarok erről beszélni...nekem ez még korai...kérlek máskor.-suttogtam neki.-majd szólok ha készen állok rá.
-De mondtam Jamie. Engem ez annyira bánt.-nézett rám már lassan lassan ő is könnyes szemekkel.-de ha te így szeretnéd.-sóhajtott egy nagyot.-De tényleg szólj.-mosolyodott el őszintén mire az én szám is felfelé görbült.
Vagy 2 percig kínos csend telepedett ránk, és ezt a csendet én törtem meg.
-Figyelj Niall. Elmesélsz nekem valamit?-kérdeztem tőle.
-Öhm, és mégis mit?-ő pedig vissza kérdezett értetlen arckifejezéssel.
-Amikor első nap ide jöttem....olyan hangulatváltozós voltál...miért voltál olyan? Valaki meg bántott?-kérdeztem tőle, és lehajtottam a fejem. Ekkor láttam hogy Niall már nem a vállam hanem a derekam öleli mindkét karjával, és amikor lehajtottam a fejem éreztem hogy valami megcsikizi a nyakamat. Niall haja volt ugyanis rám hajtotta a fejét.
-Tudod volt egy barátnőm Becky. Becky Harry-vel csalt meg. Nagyon haragudtam Harry-re, és Becky-re is egyaránt. Sose voltam az a nagy csajozós srác. Sose jött össze semmi. Végre lett egy barátnőm erre Harry elvette, pedig ő bármelyik lányt megkapja. Azért ütöttem meg őt a szemed láttára mert azt hittem már megint elvesz tőlem valakit...már mint izé, mint barátot, érted...na jó ez így hülyén jön ki...-tök édes volt, már beszélni se tudott normálisan.-a lényeg hogy nagyon felidegesített. Meg az hogy megütöttél a kis mancsaiddal. Az se volt kellemes.-hát meghalok ezen a pasin nagyon cuki. Megpróbáltam felemelni a fejét hogy puszit adjak az arcára oda ahol megütöttem, de nem engedte. Végre sikerült felemelnem az állát, és megláttam. Megláttam a kis piros píreket az arcán.
-Mi ez itt? Csak nem?-kérdeztem zavaromban.
-Te beszélsz?-röhögtünk fel hangosan.
-Te pirosabb vagy.-mondtam neki mire még jobban megszorított, és ledobott a szőnyegre majd fölém támaszkodott, és minden erejét összeszedve rám ült kezeimet hasamra rakta, amiket a lábaival le is fogott, és szabad kezeivel elkezdett csikizni. Én már majdnem visítottam a röhögéstől, és kész csoda hogy még senki sem hallotta meg. 
-Ezt még visszakapod Horan.
-Már új becenevem is van?-kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.
Majd leszállt rólam és megöleltük egymást, de nem tudom hogy miért. És a legjobb...igen a legjobb hogy úgy is maradtunk. Úgy ültünk a földön, viszont már nem az a kínos csend telepedett ránk. Hanem az a nyugodt. Amikor kikapcsolsz, és maximum csak a gondolataid között mászkálsz. Én is így tettem. Lehunytam a szemeimet, és, visszaidéztem a Leslee-vel töltött napjaimat, azt amikor egy bulin volt meg az első csókunk mindkettőnknek, persze más-más fiúkkal, és persze nem egymással. Mikor közös randikra mentünk. A sok átélt vitáink, és béküléseink...Aztán jött anya...anya aki miattam halt meg...
Könnyeim akaratlanul is végigfolytak selymes arcomon, le az államig ahol Niall karjára csöpögtek.
-Mi a baj?-nézett rám aggódó szemekkel a szőke fiú.
-Se..semmi.-dadogtam.
-Na...-kérlelt lágy hangján, mire a szívem dobbant egy nagyot.
-Csak...gondolkodtam egy kicsit Anyán, és Leslee-n.-villantottam egy mű mosolyt felé, de nem volt haszna. Ránéztem arcára. Ajkai remegtek, mint akinek most akarna előtörni a zokogás. Mikor legördült az első könnycsepp az arcán, hirtelen elkapta a fejét, de én visszafordítottam. Arca addigra már piros volt, ajkai jobban remegtek. Én csak átöleltem a fejét, mire ő hangos bőgésbe kezdett. Nem tudtam volna anélkül hallgatni hogy én se sírjak. Egymás karjaiba omolva sírtunk mire valaki hangosan feltépte az ajtót, és letámadott minket. A nagy ijedtség miatt szétrebbentünk, és hátrafordultunk. Mindenki ott volt. Amint meglátták az arcunkat, mi csak lehajtottuk a fejünket.
-Ti meg mit csináltok itt?-kérdezte ingerülten Harry.-Hmm?-mordult ránk. A nagy ijedségben senki nem tudott megszólalni.-Hahó, valamelyikőtök válaszolna?-egyre idegesebb volt, így gondoltam megpróbálok válaszolni, de nem nagyon ment.-Te most velem jössz.-Harry megragadta a kezem, és elhurcolt.-Niall te meg hagyd el ezt a szobát.-Síri csend telepedett az egész lakásba. Harry bevitt a saját szobájába leültetett az ágyára odaguggolt elém, lehajtotta a fejét, és szomorkás hangon, de mégis megszólalt.
-Figyelj Jamie...ne haragudj hogy ilyen vagyok...csak...tudod...megígértem valamit. Az a valami pedig az hogy vigyázni fogok rád.-nézett mélyen a szemembe.
-De azzal nem vigyázol rám ha a barátaimat elszakítod tőlem.-fogtam meg az arcát.-Niall csak a barátom. Nem lesz köztünk több.-nyugtattam meg a még mindig feszült Harryt.-Nekem úgy is ott van David...-pusziltam meg a homlokát.
-Oké, jól van elhiszem, és tényleg ne haragudj.-én csak odabújtam hozzá és jó szorosan megöleltem.-De azt tudod hogy ennek a David-nek se örülök? Tőle is ugyan úgy féltelek.
-Viszont ma délután találkozok David-del ha ráér, és ha persze neked sem gond hogy elmegyek.-mosolyodtam el.
-De csak próba után, és csak akkor ha áthívjuk ide hozzánk.-mosolyodott el ő is.-Meg szeretném őt ismerni.
-Felőlem oké. De most menjünk mert el fogunk késni a próbátokról.
-Oké.-majd együtt lementünk, és már mindenki csak ránk várt.
-Na végre!-kezdte Louis.
-Végre hogy.-folytatta Liam.
-Megjöttetek.-folytatta tovább Zayn.
-Niall.-most jött Eleanor.
-Már.-most pedig Perrie.
-Nagyon várt.-aztán Danielle.
-Téged.-és végül mutatott rám mindenki. Niall csak egy mosollyal a képén hagyta el a házat, én pedig követtem a példáját, ugyan is nem tudtam mit csinálni annyira belepirultam ebbe a kis dologba. 
2 kocsival indultunk el, mert kiderült hogy Danielle, Perrie, és Eleanor is velünk tartanak a mai, és holnapi próbákon. Az első kocsiba ült Liam, Danielle, Perrie, és Zayn. A második kocsiba Harry, Niall, Louis, Eleanor, és én. Hát persze Louis okos megoldásainak köszönhetően én ültem hátul Eleanor, és Niall között. Harry pedig az anyósülésen Louis mellett. Harry felrakta a fejhallgatót a fejére és Louis vigyora egyre csak növekedett. Niall szint úgy követte Harryt, ő is felrakta a fejére e fejhallgatót, és ordított a fülébe a zene. Már egy 10 perce utaztunk, és újra elkezdték Louis-ék a hülyeségeiket.
-Megvagytok Niall-el?-kérdezte Eleanor.
-Már mondtam hogy nem járunk...-forgattam meg a szemeimet.
-Akkor kérdezzük meg Ír barátunkat mit szól hozzá.-mire megállíthattam volna Eleanort már késő volt. Elkezdte bökdösni Niallt aki félig aludt így felriadt.
-Mi van?-kérdezte tök kómásan.
-Jamie most mondta hogy bejössz neki!-kacsintott mindkettőnkre.-Én nem hagynám ki a helyedben.-csak szúrós pillantásokat vetettem El felé, aki jókat kacagott rajtam.
-Nem is.-tetettem a sértődöttet.
-Tudjuk tudjuk.-mondta Louis is.
-Jamie csak a barátom.-mondta Niall, és mintha ezzel a mondattal egy kést döfött volna belém. Szerencsémre senkinek se tűnt fel a hirtelen hangulatváltozásom.
-Igen...és amúgy is van barátom...David-nek hívják.-helyeseltem én is, és utána már senki sem szólalt meg. Csendesen utaztunk a stúdióhoz, ahol a fiúk ma próbálni fognak. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból Harry odalépett mellém átkarolta a vállam, és bevezetett a nagy épületbe a többiek pedig mögöttünk jöttek. Egyből egy hatalmas terembe léptünk be ahol  több száz ember nyüzsgött, ment jobbra balra. Az épület belsejében jobb és bal oldalt kis ajtók találhatóak, középen pedig egy nagy színpad állt. Gondolom ott fognak próbálni a fiúk.
-És mégis mire is próbáltok?-kérdeztem Harryt aki egy nagy tömeg felé húzott.
-Turnézni megyünk 2 hét múlva.-vigyorgott rám, majd köszönt a nagy tömegnek.-Sziasztok srácok.-ölelt meg mindenkit, majd felém fordult.-Ő itt a húgom Jamie Styles.-mutatott rám.
Én csak halványan elmosolyodtam, majd mindenki odajött hozzám bemutatkozni.
Először egy mosolygós hapsi állt elém. Kicsit erősebb testű, de mégis elfogadható.
-Szia! Paul vagyok a fiúk menedzsere.-nyújtotta a kezét amit én viszonoztam.
A második egy húszas éveiben járó hölgy volt egy kislánnyal a kezében, és egy férfival az oldalán.
Szia! Én Lou vagyok a fiúk Stylelistja. Ő itt a barátom Tom.-mutatott a férfira.-ő pedig a kislányunk Lux.-majd a kis szőkére. Egy-egy puszival köszöntöttek amivel meg is leptek. A kis Lux-nak nagyon bejöhettem ugyan is nyújtózkodott felém anyja öléből, viszont fogalmam sincs hogy miért. Eleinte félénken, de mégis ölembe vettem a kis csöppséget. 
-Wáóó...-mondta mindenki kórusba, mire én csak értetlen arccal néztem rájuk.
-Ez furcsa...soha nem volt ilyen Lux. Eleinte mindenkitől félt, nem hogy odamenjen hozzá...-nézett rám Lou tágra nyílt szemekkel.
-És ez baj?-kérdeztem miközben a kicsit elkezdtem csikizni, és ő hangos kacagásba tört ki.
-Hogy baj e? Dehogyis. Örülök neki hogy kedvel téged. Amúgy is Harry a másik kedvence.-magyarázta Lou.
-Ez nem is igaz.-durcázott be Louis.-Engem szeret a legjobban, nézd...-idejött hozzám Louis, és Lux hangos bőgésbe kezdett.
-Na Louis!! Menj innen!-mondogattam neki, de nem még mindig ott ült mellettem, ezért cselekedtem, és felálltam, majd átsétáltam a másik fotelbe.-Amúgy miért fél tőled ennyire?
-Nem tudom...jó kérdés.-eljátszotta mintha annyira gondolkodna rajta.
-Talán nem kéne neki horrorr filmeket mesélni...kedves Louis...meg a hülye galambjaidról mesélni hogy mit csinálnak, és mit nem...-mondta Niall.
-Te csak kussolj.-mordult rá Louis.-Nyugodj meg, én is tudok sok mindent.-vigyorgott gonoszan. Egy pár percig még vitáztak, de negyed óráig biztos nem tartott a vita. Kibékültek és minden ment a normális kerék vágásba. A fiúk az egész napot elhülyéskedték, dolgoztak is néha normálisan de abban biztos vagyok hogy többet szórakoztak. Niall, és Louis rátalált a zongorára. 

Olyan hangosan, és erőteljesen ütötték szegény billentyűket hogy az már nekem fájt. Harry folyamatosan futkározott össze vissza a testőrök meg mind utána. Zayn Liam-mel együtt dobálták a többieket gumicukorral, Niall pedig futott a cukrok után hogy meg egye őket. Még a földről is képes volt felvenni és mindenféle tisztítás, lemosás nélkül megette. Mi csak Lux-al fintorogtunk rajta. Nagyon édes volt, tetszett nekik a srácok bohóckodása, és mindig vigyorogva figyelte hogy mi fog történni. Az egész napot vele töltöttem amíg a fiúk próbáltak. Sokat beszélgettem, játszottam vele. Meséltem neki Harry-ről, amit csöndesen, és figyelmesen hallgatott. És megemlítette hogy ő is szeretne egy olyan szép testvért mint ami Harry-nek van. Majd figyelmeztetem erre Lout. 
-Szerinted nekem is lesz testvérem?-kérdezte Lux, és könnybe lábadt a szeme.
-Biztos hogy lesz.-próbáltam nyugtatni.
-Hiszek neked.-bújt szorosan hozzám.
-Na mizu csajok?-lépett mellénk Niall, és egy puszit adott Lux homlokára. Én csak elmosolyodtam, ezt Niall is észrevette, így én is kaptam egyet amin eléggé meglepődtem.
-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem értetlen fejjel.
-Csak úgy. Miért nem volt jó?-belepirult a mondandójába.
-Nézzétek az új párosunkat!-ne...már megint kezdi...-Niallt, és Jamiet.-ordította tovább Louis. Niall felállt mellőlem, és ott hagyott. Ez még nem is volt olyan nagy gond, amíg Louis nem vette át a helyét.
-Ugye tudod hogy még nincs vége a napnak?-kérdezte szemöldök húzogatva.-Még csak délután 3 óra van.-kacsintott majd otthagyott. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, inkább hagytam, és kimentem elszívni egy cigit. Szerencsémre nem felejtettem otthon. Kiléptem a hátsó ajtón és a hideg széltől kirázott a hideg. Nem volt nálam pulóver ezért csak karjaimmal fontam magam körbe hátha ezzel segítek magamon, és amúgy is a cigi melegít. Meggyújtottam a cigimet, mélyet szívtam belőle, majd letüdőztem, és pár másodperc múlva már távozott is belőlem. Jóleső bizsergés járta a testem, és én egyre többször ismételtem meg ezt. Leültem egy padra behunytam szemeimet, és kikapcsoltam az agyam, és már nem is fáztam annyira. Egyszer csak halk ajtó nyitódást hallottam, és éreztem hogy valaki leül mellém. Egy pulcsit terített rám de még mindig nem szólt hozzám. Éreztem arcomon a pillantását, és kezdett egyre jobban idegesíteni így kinyitottam szemeimet hogy megnézzem ki nézeget. Harry ült mellettem, majd megszólalt.
-Jó reggelt. De amúgy bent is van ágy...ha szóltál volna akkor megmutattam volna.-mosolygott rám cuki mosolyával kedves kis bátyusom.
-Őszintén...nem aludtam, csak egy kicsit kikapcsoltam az agyam, és nem gondoltam semmire, de nem sokáig sikerült...-kezdtem idegesíteni.-ugyanis valaki megzavart benne.-próbáltam húzni az idegeit, de csak poénból, és ez neki is leesett a következő mondatomból.-annak a valakinek a neve...-már vártam mi lesz a következő reakciója.-BODRI.-amint kimondtam az utolsó szót rohanásba kezdtem vissza a stúdióba, ugyan is Harry utálta ha így hívják. Senki nem tudja miért, de mindig is utálta. Futottam vissza többiekhez Harry-vel a nyomomban, majd Harry mintha varázsolt volna, olyan gyorsan eltűnt. Kezdtem megijedni, de egy éles hang megnyugtatott.
-Na végre Harry hogy itt vagy...merre jártál?-kérdezte idegesen Liam.
-Csak Jamie-vel beszélgettünk kint...ne haragudjatok...-nyugtatta a srácokat.-sokat vártatok rám?-kérdezte most már egy kicsit feszülten.
-Persze csak elvettél egy 20 percet a szabadidőnkből, de nem bánjuk.-mondta Louis, és mind mosolyogtak, és egy ölelésbe forrtak össze. Én nem hagytam könnyek nélkül ezt...milyen jó barátok...nekem is volt egy jó barátnőm Leslee. De már ő nem él. Keserves sírásba ment át a megható sírásom. Lou meglátta, és odafutott hozzám hogy meg kérdezze minden rendben.
-Jamie...mi a baj?-kérdezte aggódó hangon.
-Semmi...csak olyan jó volt látni hogy a fiúk ilyen jó...barátok.-válaszoltam.-tudod nekem is volt egy nagyon jó barátnőm, de életét vesztette egyik éjjel...így sikerült újra találkoznom Harry-vel...-elcsuklott egy kicsit a hangom.-majd holnap stúdiózás után beülhetnénk valahova, és mindent elmesélek, oké?-kérdeztem mire ő csak bólintott, és magához húzva szorosan megölelt. Viszonoztam az ölelést, majd kibontakoztunk belőle, és visszamentünk a fiúkhoz.
-Harry-szóltam oda neki.-akkor megmutatod merre is van az ágy?-kérdeztem kissé kábán ugyan is a sírás még jobban elálmosított. Így is álmos voltam, egy ilyen hosszú nap után. Ránéztem a telefonomra hogy megnézzem mennyi az idő. Még csak délután fél 4 volt, és megláttam a hátterem amin én és David voltunk. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.
-Persze.-karolta át a vállam, majd a bal oldalon volt egy szoba amin Harry neve állt.-Ez az én szobám.-pihenj nyugodtan, ha éhes vagy van kaja a hűtőben, és ha innit is találsz...jó éjt.-puszilt bele a hajamba.-Még van 3 és fél órád aludni. 7-kor végzünk, aztán mond meg David-nek hogy 7:15-re jöjjön a sweet kisbolt elé.-én csak bólintottam, majd bebújtam az ágyba, írtam David-nek egy üzenetet, és álmokkal teli, mély, és édes álomra hajtottam a fejem.